Szeptember 11-én rendezi meg a Tamási Triathlon és Szabadidősport Egyesület az I. Gyulaj Futóversenyt Tamásiban, a Miklósvár Pihenőparkban. Minden korcsoport első 3 helyezettje éremdíjazásban részesül, minden célbaérkező befutócsomagot és oklevelet kap, az abszolút verseny legjobbjai ajándékcsomagot vehetnek át.
Az idei bonyhádi ultratriatlon világbajnokságra több helyen is megújultak a járdák és az utak, ennek köszönhetően a sportolók a futó- és a kerékpáros pályán egyaránt nagyobb biztonságban érezhették magukat.
A lensahni Tripla Ironman Világbajnokságon 13 ország 48 versenyzője állt rajthoz, köztük a bonyhádi Tamás Zsolt is, aki megosztja élményeit olvasóinkkal.
Jótékonysági futást szervez az árvízkárosultak javára Lajkó Csaba ultrafutó. Augusztus 13-14-15-én, minden nap reggel 9 órakor indulnak a futók a Polgármesteri Hivatalok elől.
Honlapunkat naponta 100-200 érdeklődő nézi meg, átlagban 3 percet szánva böngészésére, a friss hírek olvasására. Június utolsó hétvégéjén, a Dupla Ultratriatlon VB idején azonban megsokszorozódott a látogatások száma.
Augusztus 1-jén 17 órakor járt le a lensahni Tripla Ultratriatlon Világbajnokság limitideje. Az 50 indulóból 41-en tudták sikeresen teljesíteni a 11 ezer 400 méter úszást, 540 km kerékpározást, és 126,6 km futást.
A ma reggel 7 órakor startoló lensahni Tripla Ultratriatlon Világbajnokságon az 50 indulóból 48-an teljesítették sikeresen a 11.4 km úszást.
Július 30-án, pénteken reggel 7 órakor rajtol a Tripla Ultratriatlon Világbajnokság Lensahnban. Három magyar sportoló is részt vesz a versenyen: Tamás Zsolt, Vőneki Antal, és Gerhát János. A rajtlistán több olyan sportoló neve is szerepel, akiket a bonyhádi világversenyeken már megismert a közönség.
A bonyhádi VB-n a triatlon sportág népszerűsítése érdekében egy VIP váltó is rajthoz állt, és az öt vállalkozó kedvű közéleti személyiség együttesen teljesítette az olimpiai távot. A váltó tagjait is arra kértük, írjanak bonyhádi versenyélményükről.
A bonyhádi világbajnokság szervezőit kötelezte a Nemzetközi Ultratriatlon Szövetség (IUTA), hogy az arany- és ezüstérmes célbaérkezőket vessék alá a szigorú WADA doppingtesztnek.
Március elején 3 álmatlan éjszaka alatt eldöntöttem: indulok Bonyhádon. Triatlont még csak a tv-ben láttam. Nem baj, elkezdem...
Az edzések? Én meg az úszás? Vettem egy 10 alkalomra szóló úszóbérletet, fel is használtam 1000-2000 m-es mellúszásokra, egyszer mentem 3km-t. Néhányszor azért bringára is felültem, egyszer-kétszer 60 km-t is tekertem... no meg futottam... mert én mindig futok ám...
A verseny:
Szitó Ervin barátomnak köszönhetően megfelelő bringát kaptam, amit a verseny előtti nap láttam először. Túl sokat magyaráztak nekem emberek, hogy nem jól van ez így, de engem senki nem érdekelt, tanácsot csak Tamás Zsoltitól fogadtam el. Zsolti kezd ismerni és szerintem látta azt a fajta hozzá nem értésemet a sporthoz, ám annál nagyobb elszántságomat, és szerintem meg is értette, és így ő volt az az ember, akivel nagyon szívesen beszélgettem a versenyről.
No! Ervin szervált nekem úszóruhát, Fischer Janitól kaptunk egyet, hála neki is! Mellben nyomtam. Fáradtam és fáztam. Rengeteg szenvedés, 1200 m-rel a vége előtt kiszedtek, neoprén ruhában be a szaunában 3 percre. Sosem fáztam még ennyire. Egyszer szilveszterkor feltörtük Márk barátommal a Ferenc csatornán a jeget, és abban úszkáltunk. No, az a fázás kutyafüle volt ehhez képest. Tudtam, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire. 3 óra 47 perc...
Öltözés, kajálás, aztán bringa. Az első 3 órában nem lehetett a vigyort letörölni az arcomról, hisz vége van az úszásnak, amitől rettegtem... Jól ment a tekerés úgy 200 km-ig. Nagyon sokáig tartott, de nagy gondjaim nem voltak. Egyszer aludtam bele éjjel 2 körül, aztán kaptam 20 perc alvásidőt. Ekkor mér jelen volt családom nagy része is.
300 km-hez elérve megkönnyebbülés: nemsokára futhatok... Az utolsó köreimet szegény kísérőim - Adrienn drágám és Ervin kicsit elszámolták. Megkérdeztem, hogy mennyi van még hátra, a 4 kör választ kaptam. 3 megtétele után kiderült, hogy még 4. Húúúúú, piszkosul rosszul esett.
19 óra 5 perc után végeztem.
5 perc fekvés és még 2 maraton... Az első 10 kilcsi nem volt semmi, de ami utána következett, no az volt számomra a sejehajjj... nagyon fájt...
Comb teljesen beállva, gyulladt lábfej, kajálás semmi, energia csak folyékony formában... 50 körül kiállás, masszőr, 20 perc alvás, megindulás és ismét határtalan fájdalmak. Pedig azt hittem ez lesz a legkönnyebb. Tévedtem. Végül 11 óra 22 percig tartott a futás...
Amit a célban átéltem, hát azért az érzésért csinálom ezt. Még így egy hónappal később is, amikor a Spartathlonra készülök, így is rengeteg erőt ad mindezeknek az élményeknek a felidézése.
Boldog vagyok!
Köszönöm a lehetőséget Tamás Zsoltinak, a segítséget Ervinnek, Adriennek, a családomnak, és minden szurkolónak. Mert ami Bonyhádon van, az iszonyat nagy buli! Hajrá emberek…!